Kétség

Hibáimból szedett múltbeli gazokból

gyomromban szörnyű mérget kever a kétség.

Sűrű, sötét mocskát ereimbe tolja,

s bénult testemnek nincsen már segítség.

Görcsös kis kezemmel szívemet szorítom.

Jelekre vadászom mérgezett agyammal.

Vérem tisztulna már. Ernyedne a lelkem.

Oldozz fel hát engem egyetlen szavaddal.

Címkék:
Tovább a blogra »