...és kezét a vállamra tette...

Kétség

Hibáimból szedett múltbeli gazokból
gyomromban szörnyű mérget kever a kétség.
Sűrű, sötét mocskát ereimbe tolja,
s bénult testemnek nincsen már segítség.

Görcsös kis kezemmel szívemet szorítom.
Jelekre vadászom mérgezett agyammal.
Vérem tisztulna már. Ernyedne a lelkem.
Oldozz fel hát engem egyetlen szavaddal.

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!